Kedden a kutatócsoportunk kirándulni ment. A tervek szerint 2 órát evezünk a Wupperen, majd a Müngsteni hídnál (Müngstener Brücke) kiszállunk a csónakokból, és túrázunk tovább Schloss-Burgig (ami egy álca- kastély).
Egy kenu kivételével szárazon éltük túl a nagy eseményt, és bizony nem én borultam bele!!! (Sajnos magáról az evezőstúráról nincsenek képeim, mert elővigyázatosságból elcsomagoltam a gépet egy vízhatlan zsákba.)
Szép volt, nem hittem volna, hogy a Wupper akár folyóként is tud viselkedni, és nem csak csatorna, mint ahogy Wuppertalban tűnik. Ennek ellenére emberkéz nyoma volt látható mindenütt: a folyó partja megerősítve, a mellék-patakok csatornaként torkollanak bele... nem volt "vad-természet" érzésem.
A Müngsteni híd ( ami Németország, legmagasabb hídja) egy vasúti átkötő, ami 107 méter
magasságban húzódik (angolul). Tavaly adták át az alatta lévő parkot. Innen kb 2 órás könnyed séta vezet a Solingenhez tartozó Schloss Burghoz (angolul itt). Ez egy ősi kastély (azazhogy a helye), már a 12. században létezett itt egy vár. Aztán folyamatosan gazdát cserélt, mígnem 1849-ben lebontották. Aztán viszont jöttek a romantikusok, és visszaépítették annak megfelelően, ahogyan ők egy tisztességes lovagvárat akkor elképzeltek. Manapság első sorban családok és főképp gyerekek látogatják, helytörténeti kiállítás van a falakon belül. És persze kávézók, éttermek és giccs-árusok... Hogy még inkább fokozzák az élményt a völgyből egy lanovka visz fel.
A kirándulás zárásaként mi is felmentünk, hogy megkóstoljuk a helyi kávét és cseresznyés waffelt, ami a környék specialitása.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.