Ma M. előre eltervezett módon meglepetésben részesített: csak annyit tudtam, hogy este rá kell érnem. Hát ráértem. Azt hittem moziba megyünk - mint születésnapi ajándék - de nem, színházban voltunk.
Őszintén szólva tök jó, hogy errefelé lehet "hétköznapi ruházatban" is színházba menni, és nem néznek ki...
A darab pedig brutális volt! nagyon jó, de az első öt percben bizony szokni kellett. Utána viszont már többet is el tudtam volna belőle viselni.
A címe: Futurológiai kongresszus, Stanislaw Lem írásai alapján készült. Itt található néhány fénykép, meg a darab bemutatója. A történetet lehetetlen elmesélni - az előadásmód viszont mindent überelt. Ennyi ökörködést még színpadon egyszerre nem láttam, amit ilyen jól átjött a közönségnek. wow
Nagyon sajnáltam, hogy nem csinánhatom én is velük.
Ja, a darab után még ücsörögtünk egy kicsit az előtérben, amikor jöttek a színészek, és beszélgettünk velük egy kicsit. :-) Kiderült, hogy az egyik segédrendező szintén magyar. Lehet, hogy megkeresem, a színészek jófejek voltak.
Igazából szomorú, de a város a csőd szélén állva be akarja zárni a színházat 2012től kezdve (erről már beszámoltam egy nem megírt blogbejegyzésben decemberben :-) ). A színészek pedig aláírást gyűjtenek ellene. Ha a színház megszűnik, akkor nem marad szinte semmi kultúrális Wuppertalban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.