avagy még vannak emberek, akik magyar akarnak tanulni...

Jajjajaj, elhanyagolom a blogom. Szégyen gyalázat. Nem írtam meg Eszter, Barna, Peti látogatását, az új mosógépet, a kölcsön-biciklit, a kocsmatúrákat, a reggae-partit, az újabb körjeimet immáron a helyi apeh-hel... stb. stb.
Igazából csomó minden történik, de egyszerűen fáradt vagyok begépelni őket. Pedig 40 év múlva biztos izgi lenne visszaolvasni, már ha 40 év múlva lehet még olyat...

De Larryről be kell számolnom...
Az úgy volt, hogy amikor októberben visszajöttem, újult erővel vetettem bele magam Wuppertalba. Ez első sorban abban nyilvánult meg, hogy végiglapoztam a helyi programfüzetet, és bekarikáztam az érdekes programokat. Nameg nyitott szemmel jártam a városban, és kiderült, hogy elég sok mindent lehet itt csinálni, a Schwebebahnon való ücsörgésen túl is...
Szóval, amikor végignéztem a műsorfüzetet, átolvastam az apróhirdetéseket is. Ezek közül az egyik kifejezetten izgalmasnak tűnt:
"Nyugdíjazott amerikai nyelvtanár keres beszélgetőpartnereket... török, görög, akármilyen nyelven." + e-mail cim.
Gondolkoztam néhány napot, majd írtam egy rövid jelentkezést. Meglepő módon, még aznap este kaptam egy barátságos válasz e-mailt. Még néhány levelet váltottunk, majd megbeszéltünk ma délutánra egy találkozót egy düsseldorfi kávézó-kocsmába.

Hihetetlen, de vannak emberek, akik akár magyarul is szívesen tanulnak, bár az ég adta világon semmi külső ok nem kényszeríti őket. Kb. 2 órát beszélgettünk. Angolul - szerencsére németül alig tud. :-)

Egy vérbeli hippi. Vegetáriánus, felül kopasz, de lófarkas. Kedves ember, nyitott és érdeklődő. A 80as években végigstoppolta Európát, majd Krétán szakított a barátnőjével  és megismerkedett a feleségével. Majd elváltak.
Kb. hetente kétszer fogunk találkozni, legközelebb vasárnap.

Apropó, tud valaki magyar nyelvkönyvet ajánlani, lehetőleg angoltudók számára? :-)))