Tegnap az egyetememen jártam - a hivataloson. Ugyanis, én hivatalosan Osnabrückben írom a PhD-mat, az egyik ottani prof a témavezetőm.
Valahogy, ha Osnabrückre gondolok, mindig egy kisváros képe él a fejemben, pedig egyátalán nem kicsi. És olyan takaros! Nem, azt azért nem állítanám, hogy kitűnően szép lenne a német városok között, a bevásárlóutcája sem különösebben egyedi. De van történelme, kastélya, botanikus kertje, dombja és síkságja, fasoros utcái villákkal, biciklisúttal és rengeteg parkkal. :-) És az egyetem szellemisége belengi a helyet. A városban mindenütt egyetemisták, egyetemi épületek.
Ohh, és a menza is kiváló... :-))))
Hát ez az, ami Wuppertalból teljesen hiányzik. Itt valahogy sikerült úgy elszeparálni az egyetemet a várostól, hogy semmi sem érződik a 13 000 diák ittlétéből. Az egyetem csak egy nagy monstrum az egyik hegy tetején.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.